Egy hónap telt el kis csemetém világra jövetele óta és ez alatt az idő alatt valósággal depis lettem a bezártságtól. Jó-jó, a nagy hidegben nem volt rossz a meleg vackomban pihenni, de egyre unalmasabbak voltak a napok. Most hogy Rufusz végre elindult és nem hajlandó a dobozban maradni, így én is szabadabb vagyok. Ma kifejezetten jó kedvem volt. Kisütött a nap és elég sokat szaladgáltam a kertben.

A főnök friss vizet töltött a tóba, körbefutottam, megnéztem  megvannak-e a halacskák...

Aztán egy kis takarítás is volt a kertben...a kupacaimat összeszedték és kaptam egy kis szidást az elaknásítás miatt. Jogos...de abban a nagy hidegben épp csak annyi időre futottam ki hogy a legközelebbi helyen elvégezhessem dolgomat.

Megetettük a madarakat is, rengeteg cinke és egyéb apró madárka jött a frissen kitett ennivalóra.

Aztán kicsit megfuttattam a macskákat is. Az elmúlt hónapok alatt tuti felszedtek egy kis hájat, mert nagyon lomhán szaladtak, látom a héten edzeni kell egy kicsit őket.

Rufusz pedig a házban bolyongott. Szemrevételezte a lakást, bár még elég bizonytalan és állandóan valaki lába alatt totyog. A fiúk megkedvelték - és ez a lényeg, mindig volt egy-két szavuk hozzá, amikor körülöttük sertepertélt.

Hát mára ennyi...jó lenne már ha jönne a tavasz, akkor a kertet is megmutathatnám kicsinyemnek, annyi izgalmas játék van odakinn...

Vauuuuuuuuuuu !

Tegnap este - hosszas tanakodás után - gazdikámmal végre találtunk nevet a csöppségnek. Olyan hozzáillőt. Mert most még lehet mondani neki hogy "picinyem", de ha majd 70 kilós lesz :-D elég furcsán fog hangzani. Meg aztán arra is kell gondolni, hogy amikor kiabál az ajtóban és hívni fogja, akkor valami komoly, férfias, "nagykutyás" nevet kiabáljon. Na így esett a választás a Rufusz névre, jó nem ?

Nem szeretjük, ha a kutyának, macskának, állatoknak ember neveket adnak. Az olyan nem hozzájuk illő. Hál'istennek ebben a családban a meglévő állatok is mind a megfelelő nevet kapták. Tigris, Picur, jómagam Kutyi...

Mondjuk így is poénos volt, amikor egyik reggel gazdikám a ház ajtajából ki kiabált hogy TIGRIS ! s a szomszéd kertben felemelkedett egy ember - építik a házat - és nézett át, rémülettel a szemében... Most képzeljük ezt el a főnök által nekem adott Gyilkos névvel :-S

Még a rendőrséget is kihívnák.

Szóval a lényeg hogy a kölyök nevet kapott, s ez egy lépés afelé, hogy maradhat. Csak ezt rajtam és a gazdikámon kívül még más nem tudja. Nehogy elpletykázzátok !

Vauuuuuuuuuuu

Három hetes lett ma éjjel a kicsim és rohamosan növekszik. Múlt héten kinyilt a szeme, s ma már próbálgatja a lábait. Eddig mint egy palacsinta úgy feküdt a kuckóban. A két hátsó lábára nem is nehezedett rá, nem birta a hasát. Már említettem, hogy akkora a pocakja hogy csak na ! Reggeltől estig  cumizik, hét helyett eszik. Ma miközben tettem egy tiszteletkört a ház körül felállt és ott hintázott a kuckóban, így várta hogy visszatérjek.

A hangja kihallatszott az udvarra, annyira nyafogott, hogy hová mentem. Pedig most már nem akarok egész nap bent csücsülni. Ennyi idő épp elég volt, persze a hideg miatt se kívánkoztam ki, de most már jó volt futni. Élveztem a friss levegőt, a szagokat, szomszéd kutyus vakkantását, jó volt kinn. Erre ez meg itt nyivákol, hogy jöjjek már befelé...

Jó-jó, jövök, de azért már jó lenne, ha a saját lábadra állnál, s nem lógnál annyit rajtam.

Elkészült az első kinyílt szemű fotó a kis gyönyörűségemről. Eddig nem is vettem jó néven hogy piszkálják...de mit tehetnék, ha annyira akarták nézegetni. Most viszont kinyílt a kis szemecskéje és a bájos kis esetlen mackókám végre fotóra kívánkozott.

Cuki nem ?

Már most nagyobb mint a kis yorki - pedig csak két hetes múlt.

Sőt gazdikám kiokumulálta, hogy az apa egy bullmasztiff volt. Igen, megmutatta a fotót, hát elismerem olyan volt a tettes...

Nézzétek a kicsikémet és ámuljatok, "nagykutya" lesz belőle...

Vauuuuuuuuuu !

Előre is elnézést mindenkitől aki kitartóan nézegette az elmúlt három hónapban az oldalt...s nem talált rajta semmi frisset. Hát igen sok izgalmas dolog nem történt, meg a suli is elkezdődött és gazdikám nem különösebben ért rá, hogy gondolataimat gépre vesse.

Az egyetlen említésre való dolog a két hónappal ezelőtti kis "kalandom" egy az utcánkban kóborló csinos, vörös kutyával történt, melyről eddig diszkréten hallgattam. Csak egy éjszaka volt...

Az utóbbi napokban azonban gazdikám előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy valami történt azon az éjszakán...ugyanis felszedtem néhány kilót...s lassan itt az ideje hogy leadjam.

Hát hétfőn megtörtént. Megszaporodott a család. Gazdikám reggel azt mondta, hogy csak egy kiskutyám lett...a többit "elvitte a cica"...na azóta a macskáknak nincs megállásuk előttem.

Igaz ez az egy...ez gyönyörű, kiköpött az apja ! És az elmúlt három napban egyfolytában csak zabált... Mitől ilyen éhes nem tudom, de lassan már csak meglököm és odébb gurul.

Hamarosan fotót is teszünk fel, de egyelőre nem nézem jó szemmel a piszkálást, jobb ha nem nézegetnek...nehogy ő is eltünjön.

Rövidesen folytatom. Most megyek szoptatni...

Vauuuuuuuuuuuu

A tegnapi kellemes napra majdnem szomorú árnyék borult !

Miután elégedetten és boldogan telt a vasárnap, este egy tűzijáték zaklatott fel. Gazdikám be is vitt, megnyugtatott, majd éjszakára újra kiköltöztem az ajtó előtti lábtörlőre. Igen ám, de jött a vihar. És sajnos ez az amit ki nem állhatok. A hangos, zajos villódzó fények rettenetesen felidegesítettek. Először bújtam a pad alá, majd az ólba, de a fények mindenhová követtek és a csattogás borzalmas volt, mintha lövöldöznének rám.

Futni kezdtem, ki a kertből...végig az utcán ... messze, messze...

Talán magamnál se voltam, annyira futottam, s elfáradva egy ház falánál húztam meg magam. Ott döbbentem rá, hogy nem tudom hol vagyok. Szimatoltam jobbra-balra, de a szakadó eső gyorsan elmosta a szagokat, s lassan rájöttem, hogy körbe-körbe járok, nem találom az éjszakai utam nyomát.

Kétségbe esve bóklásztam, s az éjszakai sötétségben egy kivilágított fény vonzott. Egy elég különös szagú hely - egy SHELL benzinkút. Szerencsére az ottani emberek nagyon jóindulatúak voltak. Megetettek, megitattak és hagytak megpihenni. Sőt - mivel nem az első kutya vagyok aki náluk keresett menedéket - be is mondatták a helyi rádióban hogy megtaláltak, illetve hogy én találtam meg őket :-)

És ami a legszebb az egészben, hogy a Főnök hallotta meg, hogy hol vagyok és intézte el, hogy Gazdikám néhány óra múlva értem tudjon jönni. Van lelke a mogorva páncél alatt.

Amikor megláttam Gazdikámat az örömtől csak úgy remegett minden porcikám. Amikor beültem a kocsiba, azt se tudtam mi történik körülöttem, csak amikor hazaértünk nyugodtam végre meg - megtaláltak.

Egész este ott ültem Gazdikám lába mellett, jaj dehogy akartam én elveszni, csak hát az a fránya vihar !

Vauuuuuuuuu

Hurrá, végre elmondhatom, hogy a mindig morcos, morgós főnök elfogadott és megszeretett. Ezt onnét tudom, hogy ma délután először megkínált egy kis borral - mondhatni pertut ittunk :-) - ő az üvegből én meg egy tálkából. Lehet hogy egy kicsit többet ittam a kelleténél, mert utána enyhe földmozgást észleltem, s bizony egy kevés a finom itókából vissza is jött...

De ez a kis közös borozgatás megadta a délután hangulatát. Miután a fiúk elmentek a házból mi kiültünk a fák hűvösébe a kertbe és Gazdikám valami pisztáciának nevezett maggal kínált. Élmény volt ropogtatni a magvakat, mert a belseje nagyon finom volt. Ezután a főnök szemelt szőlőt nekem, s egy egész fürtöt elfalatoztunk. Úgy döntöttem, hogy kimutatom feléje érzett hálám és mellé gömbölyödtem. Nem zavart el. Vagyis maradtam. Igaz alig mertem megmozdulni, nehogy zokon vegye hirtelen jött barátságunk, de végül is nem volt semmi gond.

Ez a délután csodálatos volt. Megtört a jég

Vauuuuuuuuu

Azért sajnos egy rossz hírem is van, sünike elhalálozott. Lelkem rajta, nem volt semmi közöm hozzá ! Tegnap délután találtuk meg, mozdulatlanul feküdt a domboldalnál. Sajnálom mert jópofa kis jószág volt.

Mit már múltkor is említettem új állatka tünt fel a háznál.

Sünike alig egy hete jelent meg a kertben - vagy legalábbis akkor vettem észre - s azóta rendszeres visszatérő vendég. Általában alkonyatkor bukkan fel és nézi meg mi maradt a tányérban. Nagyon szelid. Már össze se gömbölyödik jöttömre, tudja úgyse kezdek ki vele a tüskéi miatt.

De azok a tüskék ! Gazdikám most le is fotózta...közvetlen közelről, sünike meg csak pózolt, mint egy modell. Jól láthatók a minden irányban kihegyesedő tüskéi.

Meg a nózija ! Na az igencsak aranyos. Úgy mozgatta, szimatolt, ismerkedett még a fényképezőgéppel is. Jópofa kis állat.

Úgy tűnik valahol a kutyaól körül vert tanyát, talán a domboldalban... Jó szomszédság !

Vauuuuuuuuu

Tegnap este - már félhomály volt az udvarban - amikor valami halk motoszkálást észleltem a ház oldalában. Elindultam arrafelé szemrevételezni a hang okát és valami - a teniszlabdánál alig nagyobb - tüskegombócot találtam. Gazdikám azt mondta ez a süni és őt sem szabad bántani.

- Ki a fenének jutna eszébe, hogy egy ilyen szúrós micsodával bökesse össze az orrát ?

Jó negyedóráig nézegettük. Gazdikám felvette a kezébe is - na bökte is rendesen ! Csak akkor tette le, amikor vagy száz bolha (hehehe) ugrált elő a tüskebökiből és azt se tudta hol vakarózzon. Láttam hogy még az is megfordult a fejében hogy a kis jövevényt is lefújja a Bolfos spray-vel, amivel a minap bennünket "kezelt le".

Sünike jó darabig ott maradt a kertben.

Gazdikám szaladt ide-oda, aztán megetette a sünit. Na nem velem ! Hozott neki kaját. Megkapta a macskák és szerénységem meghagyott vacsoráját. Felhagyott a teniszlabda álcázással, kigömbölyödött...így már tényleg állatformát öltött....és jóízűen falatozott. Mint egy asztmás öregúr - úgy szürcsölt, hörgött és csámcsogott. Igazi disznó !

Aztán amilyen váratlanul jött...úgy is tünt el, remélem holnap is visszajön...mindenesetre hagyok ma is egy kis maradékot megint  :-D

Vauuuuuuuuu

Igen-igen, végre ismét jelentkezem. Az elmúlt napok elég eseménytelenek voltak. A család immár véglegesen elfogadott, még a főnök mamája is beletörődött létezésembe.

Reggel már korán felkel gazdikám és jobbnál jobb falatokkal fogad. Kaptam már frissen főtt virslit, sült csirkeszárnyat, reszelt sajtot,...nyami... Sőt azt is megígérték, hogy a kutyaólat kiglancolva megkapom, hogy a hűvösebb időkben is legyen egy jó meleg vackom. Kell a kutyának az az ól (hehehe), ha lehűl a levegő tuti hogy bevackolok a lakásba ! Gazdikám mondogatta is, hogy lelki szemei előtt látja, amint hideg téli napokon a főnök lábához gömbölyödök a műhelyben, legalább nem lesz ő se egyedül. Főnök is már megtűr, néha dobja a labdát, csak akkor mordul rám, ha idegenek látják...Takarodj !

Tegnap gazdikám ugyancsak eltalálta az izlésemet. Kinn játszottunk a kertben és igencsak megszomjaztam a futkosásban. Gazdikám egy csészében valami finom piros levet tett elém, ami azon túl hogy kellemesen hűvös volt, nagyon finom ízű és illatú is volt. Mikor benyakaltam, utána mondta hogy ez volt a bor. Ezek szerint a bor nagyon finom ital...hukk...csak miért lett ilyen jókedvem, ki tudja ?

Na csak kerüljenek most a szemem elé a macskák !

Vauuuuuuuuu

Az elmúlt napokban többször is rajtam múlt a ház biztonsága. A Főnök egyik éjjel a garázsajtót hagyta nyitva. Na azon az éjjelen nem igazán volt nyugtom. Éjszakánként általában félóránként teszek egy kört a ház körül, szemrevételezem a portát, valamennyi ajtót és ablakot...nincs-e gond, valami illegális settenkedő. Épp ezen az éjszakán egy nagy sátrat is állítottak fel a kertben, ami további ellenőrzési feladatot rótt rám. Arra is kerülnöm kellett egyet. Ráadásul telihold van, s ilyenkor a félhomályban az árnyékok sejtelmesen mozognak, nem győzöm ellenőrizni ki az, mi az ?

És most mindennek tetejére a Főnök nyitvahagyta elől a garázsajtót. Szakadjak ketté ? Hát nem lehet úgy őrizni a házat, hogy elől is legyek és hátul is ügyeljek !

Ugattam, kiabáltam, de nem értették. Így aztán megbeszéltem szemben Sziszi kutyával, hogy amíg körbejárok addig ügyel elől, utána én őrzöm elől a két házat és ő jár körbe. Egész jó megoldás volt, lehet máskor is alkalmazzuk :-D

Elmúlt az este, s másnap a Főnök újra kiakasztott...elutaztak valahová a négykerekűvel, ment az egész család, most a kertajtót hagyta nyitva...

Jöttek mentek az emberek, be-besandítottak...megint csupa futkosás volt a napom...egy ilyen fárasztó éjszaka után már csak ez hiányzott !

Lehet hogy abban reménykedett hogy lelépek napközben ?

Na azt ugyan nem ! Igaz többször is körbefutottam az utcát, végre kicsit szabadabban éreztem magam, de siettem vissza nehogy zárva találjam a kaput.

Már egész sötét volt amikor hazaértek. Na nem ugrottam még ilyen nagyot soha örömömben ! Szegény Gazdikám is csupa aggodalom volt, hogy rendben van-e minden, hát kapott egy olyan cuppanósat tőlem hogy ihaj. Álltó helyiben ugrottam a nyakába. De tetszett neki :-D Még jó hogy nem egy ijedős nőszemély.

 Vauuuuuuuuu

Láthatóan jó hatással van a megjelenésem az utca lakóira.

Az elmúlt hetekben mindenkinek a tudomására jutott, hogy befogadtak és itt fogok lakni. Mindenki hallotta a történetemet, s bizony volt aki emlékezett is hogy régebben szaladgáltam erre. Így aztán kellemes meglepetés volt amikor tegnap megjelent egy új kutya az utcában. A zsákutcában fogadták be. Még ifjú kan, akinek ugyancsak nehéz sors jutott. A szomszéd faluban találtak rá. Nyakán körben véres sebbel. Gazdája - illetve ilyen emberre nem is lehet ezt a szót használni ! Sőt az ember szót se ! - szóval kínzója egy szoros láncot tekert a nyakára. Ezzel menekült el, mikor már nem bírta a megpróbáltatásokat. S a lánc belemart a nyakába.

Jaj mit nem tennék az ilyennel, aki kutyába se veszi a....kutyát.

Vauuuuuuuuu

A megtalálói állatorvoshoz vitték, aki kikezelte a csúnya sebet, s most náluk gyógyulgat.

Jó fej kutya. Talán van benne staffordshire vér is, de egyáltalán nem vad, inkább barátságos és játékos kutya. Bárcsak neki is ilyen szerencséje lenne, mint nekem

Vauuuuuuuuu

Nos a cím kétféleképp is értelmezhető: jól laktam a finom hamikákkal illetve teljesen magamévá tettem a házat és környékét. Jelen esetben ez utóbbiról van szó, mert Gazdikám szerint roppant kevés kajával is elégedett vagyok. Minek is agyonzabálni magunkat ?

Biztos a hátam mögött már szóvá tettétek hogy újabban nem vagyok naprakész a bloggal, de hát ilyen az élet. Jól esett egy kis lötyögés, sőt Gazdikám se mindig kapcsolta be a számítógépet, szóval rajtam kívül álló okok is közrejátszottak. Igaz a  két hetes szüttyögésre ez nem az igazi mentség. Restelkedek is. Ezért most egy kicsit hosszabbra is engedem a mesém fonalát.

Szóval a ház lakóival egyre jobb a kapcsolatom. A kiskutya behódolt, lesi minden szavam, vakkantásom. Ha morgok - morog, ha ugatok - ugat, ha pitizek - pitiz. Néha már unalmas, hogy ennyire utánoz. De legalább kezd kutyául viselkedni. Mondjuk azt furcsa volt látni amikor múltkor odatartotta a kis pofáját az egyik fekete bestiának és az szépen, akkurátusan megmosdatta. Na akkor azt hittem megcsalt ! De végül is utána egész jól nézett ki, lehet hogy ezt a módszert nekem is át kéne vennem ?

Picurt elvitték megnyírni. Rá is fért ! Akkora volt már a lobonca hogy alig látott ki alóla, mindennek nekiment. Ha eddig úgy nézett ki mint egy partviskefe...most....egy lenyírt partviskefe lett. Na jó, Gazdikám azt mondta rá olyan mint egy szalmabábu. Igen mert a szőrszálai peckesen állnak szanaszét. Hehehe Még jó hogy nekem ilyen gondom nincs a szép fekete, fényes bundámmal.

Gazdikám egyre többet aggódott, hogy kijárok a kertből meg átjárok a szomszédba - persze csak és kizárólag a macskák által kitaposott ösvényeken - így aztán a Főnök lezárta a járatokat....keresztbe hosszába bökdösött faágat. Odaálltam mellé és szemrehányóan néztem, hogy lássa elégedetlen vagyok ezzel a megoldással...de nem érdekelte. Azt mondta se a szomszéddal nem akar összeveszni, se azt nem szeretné, ha megbüntetne valami közterület felügyelő. Jól van, egye fene...de akkor vigyenek esténként sétálni. Mert olyan jó végigszimatolni más kutyák üzeneteit a bokrok, kerítések tövénél. Ő is szeret levelet kapni, nem ?

Egyik este csillagokat néztünk. Tiszta derűs volt az ég, a Hold se volt sehol - hál'istennek, különben vonyíthattam volna, - és kellemes meleg volt a levegő. Gazdikám kiheveredett egy napozóágyban a teraszra és onnan várta a hullócsillagokat.  Én meg őriztem a nyugalmát. Róttam a köröket a ház körül, mint egy jó őr, s közben az egyik fekete macska rágömbölyödött Gazdikám hasára. Azt hitte nem látom. Pf... Láttam, sőt jót röhögtem rajta, amikor közeledtem feléje még a szemét is becsukta, "ha ő nem lát - én se látom ?".

Tulajdonképpen a macskákkal nekem sincs már bajom. Néha egész jó velük egy tálból enni. Csak amikor elfutnak, na az irritál, akkor nekem is futnom kell....aztán spuri ! Tegnap is az egyik akkorát sprintelt, hogy ihaj ! Ismeritek a gledícsiát ? Az egy hatalmas tövisekkel borított bokor vagy fa, ezzel van a kert hátul szegélyezve. Ennek a tetején kötött ki...gondolhatjátok, nyarvogott veszettül, a Főnök szedte le egy székre állva...piszokul bökhette a tappancsait a sok tövis...de minek ment fel rá ?

A beilleszkedés másik jele, hogy most már egyre többen játszanak velem. Ez jó jel.

A két kiskan is dobálta már a labdát, tetszett hogy milyen ügyesen, kecsesen ugrok a levegőbe. S a napokban a  Főnök is beállt egy körre. Bár azt mondta ő csak rugdosni fogja a labdát, mert nagyon nyálas. Jó hogy...! Hát ha a számba veszem milyen lenne más ? De sebaj, így is játszottam vele, nem vagyok haragtartó. Szerintem őszre - ha Gazdikám újra dolgozik, s a kiskanok is lelépnek - befészkelhetem magam a Főnök mellé a pincébe, legalább ő se lesz egyedül. Ja meg én se... :-) höhöhö

Gazdikám kedvenc növénye a napraforgó. Ezzel van tele az egész kert. Sárga, narancs, barna, bíbor, cirmos...virágúak szerteszét. Egy gond van csak vele. Hogy szegény azt hitte - mert a mag zacskóján ez állt - hogy 1 m - 1,4 m magasra nő meg. Lehet hogy aki ráírta eltévesztette...ezeknek a szélte méter,  a magassága pedig inkább 4 méter ! Akkora a dzsumbuj, hogy élmény benne bújkálni. Nem is lehet most használni a házhoz a bejárót (mert isten ments hogy kivágja vagy megkurtítsa őket, ezek szentvirágok !), reggelente és este felé tengelicék csapata lepi el és szórják a szemetet szanaszét. Mi lesz itt jövőre ?!

Vauuuuuuuuu

Ma komoly vádak értek, melyek nagyon fájtak...

Gazdikám kedvenc macsekja - Tiger - ma egész nap nem került elő. Kora délután már igazán aggódott. A főnök is sajnálta, úgy látom neki is belopta a szívébe magát, s el kezdte keresni a környékben.

Kukucs az árokba, a dzsindzsásba...stb. S közben nem egyszer azt mondta, hogy arra gyanakszik, hogy bizony én roppantottam el a gerincét....

ÉN-e ? ... Hát nem látja, hogy a macskafuttatás csak játékaim egyike. Miért bántanám, ha tudom hogy Gazdikám szereti őket.

Délután megjelent a kedves mama...s hozott nekem is hamikát. Hm...csak nem elfogadta, hogy most már én is a házhoz tartozok ?

Na persze azért neki is volt egy-két kedveskedő megjegyzése: "Nézd csak meg a szemét, biztos ez a kutya kapta el a macskát. Pedig szegényke, olyan szép volt. "

- Hmm...Tiger nem is említette, hogy a főnök mamája kedvelte volna. Mindig arra panaszkodott, hogy dagadtnak nevezi és arra buzdít mindenkit, hogy ne adjanak neki annyit ennyi. Vagy halottan mindjárt szebb lesz valaki ?

Szerencsére este kiderült a titok, Tiger fent a tetőtérben tanyázott egész nap, ott heverészett a díványon, s mivel volt fenn kaja, pija bőven, eszébe se jutott hogy lejöjjön. Hagyta hogy engem vádoljanak ! Na ezért még számolunk !

Mindenesetre estére megnyugodtak a kedélyek, Kutyi nem bántja a macskákat - csak edzi őket...

Éjszaka megint villámlás és dörgés zavarta nyugalmamat. Így aztán le-föl szaladgáltam és vakkantgattam az égi zenebonára....

Vauuuuuuuuu

Tegnap reggel rendőrök jártak az utcában és kérdezgették a lakókat hogy láttak-e valami furcsát, merthogy az egyik házban besurrananó tolvaj járt. Nekem se tünt fel semmi. De hát én főként a saját házunkért vagyok felelős - ugyebár. Mindenesetre a hír hallatán úgy érzem erősödött a pozicióm, hiszen "jó a kutya a háznál" - na ez vagyok én. (A kistörpe az csak plüsjáték szobadísz.) Este látványosan le is heveredtem a lábtörlőre és nagyokat vakkantottam az arrajárókra. Hagy lássa a főnök is, hogy nekem ilyenkor kezdődik a műszak.

Meg is beszéltük a szomszéd ebbel hogy számunkra roppant előnyös egy-egy ilyen esemény. Szegénynek úgyis kifelé állt már a rúdja, mert azt mondta a gazdája, hogy "Bolond ez a kutya  - állandóan a farkát rágja!"

- Jó-jó van benne valami, dehát mit csináljon egész nap egyedül. Senki nem játszik vele, unatkozik...csak a farkát kergetheti, na néha eléri és jól beleharap...ő baja.

Én legalább zavarhatom a macskákat, futhatok egyet az utcában és még Gazdikám is játszik velem - vagy legalábbis ő így érzi, amikor délutánonként dobálja a labdát és treníroz. Ez utóbbi kész kabaré. Mindenáron meg akarja tanítani, hogy ül, meg fekszik, meg hozd ide a labdát...

Tudom én ezeket, de minek bohóckodjunk ?

A legjobb amikor már ő fekszik le és úgy mutogatja hogy ezt szeretné...na jó csak a kedvéért, meg azért a fincsi falatért amit utána ad. De mire jó ez ? Én se ugráltatom őt, igazán békén hagyhatna.

Na végre megunta...most felülök nappali őrhelyemre - egy kellemes pad a rózsalugasban - és innen szemlélem az utca forgalmát,

Vauuuuuuuuu

Ma többször elhangzott idehaza, hogy "Kutya egy idő van." - de vajon miért is ? Ez a hűvős, esős idő nekem se kedvencem.

"A kutyát sem verik ki ilyen időben ! " - na ez igaz . Reggel be is költöztem a gardróbba. Szinte észre sem vették olyan csöndben sunytam odabent. Néha kidugtam az orrom, körbeszaglásztam és látva ezt a nagy zuhét uzsgyi vissza a vackomba.

Egész jól elvoltam egész nap.

Amikor a macskák is beoldalogtak kicsit zaklatott lettem. Annyira idegesítőek. Mondjuk az kifejezetten tetszett amikor az egyik fekete - miután megzavartam - felült gazdikám feje tetejére...höhö, annál magasabbra már nem is mehetett volna. Ezek a macskák nem értik a tréfát !

Délután aztán gazdikám beterelt az autóba majd elindultunk. Te jó ég ! Hová visz ? Csak nem oda ahol felszedett ? Jaj nem csináltam semmi rosszat ! Gazdikám ! Jajjaj ! Vaúúúúú

( Na jó, az hogy az autó kormányát magamhoz akartam ragadni az valóban túlzás volt, de tényleg nem szeretnék utcára kerülni...)

Alig tíz perc autózás után megérkeztünk az állatorvoshoz. Őt se szeretem, de mindjárt más - kicsit megnyugodtam, s kíváncsian leselkedtem körbe...mi zajlik itt ? Megvizsgáltak, majd egy szurit kaptam a hátsómba. Hoppá...ezt nem egyeztettük előre !

Veszettség elleni oltás...hm...meg egy biléta a nyakörvemre. Meg egy tabletta valami férgek ellen...lenyomkodva a torkomon...pf...elég utálatos dolog, remélem nem jövünk vissza egyhamar.

Dokibácsi azt mondta hogy kb. két éves lehetek...biztos jól tudja...én nem emlékszem, de ha emlékezném se tudnám megmondani. Ja és szerinte rottweiler keverék vagyok...ez jó, ugye ? Vauuuuuuuuu

Gazdikám macskái közül következzen most  a legöregebb, egy hét év körüli cirmos cica - Tigris vagy ahogy gazdikám kiabálja "tájgör". A macsek jó fej, csak kicsit "lusta" ...

Amikor meg akarom futtatni, szembe áll ...felpuposodik és rámfúj - mint egy fúria. Vele ezért csak óvatosan lehet bánni. Képes és megtámad ! A körmeiről meg hagy ne beszéljek ! Nézzétek csak meg a képen, pedig itt jó kedve volt...

Mint mondtam régi bútordarab már. A beköltözést követően csapódott a házhoz. Egy kis szépséghibája van ugyan :-D

Pár éve az egyik ajtó rácsukódott a farkára és megkurtította. Most jó ha a fele megvan. De jól áll neki, legalább messziről be lehet azonosítani.

Ajjaj, nekem is vigyáznom kell, én is gyakran fekszem az ajtóba...

Vauuuuuuuuuu

Igaz hogy tegnapra ígértem a ház lakóinak bemutatását, de valahogy elszaladt a nap...és így mára csúszott...nem vesztettetek vele semmit.

Következzenek hát a macskák ! Elsőként a két fekete kandúr. Azért egyszerre mutatom be őket, mert ránézésre én se tudom őket mindig megkülönböztetni. Az egyik szájpadlása fekete, másiké rózsaszín - persze ezt csak akkor látni, ha az ember (khm...akarom mondani kutya) megszorítja a nyakukat. Néha megnézem...csak úgy ellenőrzésképpen, ilyenkor visítva rohannak árulkodni a gazdinak, pedig tényleg csak érdeklődésképp nézegetem, nem bántani akarom őket, ilyet nem is szabadna feltételezni rólam...

Nevük nincs. Vagy legalábbis gazdi nem adott nekik. Néha hallom a kiskan Kázmérnak hívja az egyiket, de a másik...ki tudja...MACSKA...azt ennyi.

Persze nem azért nincs nevük, mert nem szeretik őket. Sőt, véleményem szerint túlságosan el is vannak kényeztetve ! Mindent szabad ezeknek. Befekszenek az ágyba, rá a díszpárnákra, felülnek a számítógép elé...a billentyűzeten szunyókálnak - na pl. ezért se tudtam tegnap megírni a naplót...hehe

Cserébe nyarvognak, dorombolnak, hoznak egy-egy pockot, madarat...ez minden amire képesek.

Egyébként el kell ismerni jó fejek, és egész jó a kondijuk is, esténkén futunk néhány kört a ház körül, bírják a tempót. Nem tudom miért kell gazdikámnak aggódnia...amikor indul a futás, mindig rémülten kiabál:

Jaj, a macskákat nem szabad zavarni !

Pedig nem zavarom, versenyzünk...és adtam nekik 10 méter előnyt...

Vauuuuuuuuu

Ma meglepett gazdikám ! Egy szép hímzett nyakörvet kaptam tőle.

Először úgy örültem, mert ez azt jelenti hogy van ami összeköt minket. Csak az a fránya nyakörv birizgálta a nyakamat, s egy idő után jó lett volna megszabadulni tőle. De nem ment. Pedig dörzsöltem fűhöz, fához...

Akkor ez most mindig rajtam marad ?

Azt mondta gazdikám, hogy azért csatolta fel, hogyha kilógok az utcára ne nézzenek már kóbor ebnek, mert elvisz a sintér.

Na jó, meggyőzött. Nyakörv maradhat.

Este valahonnan nagy zajjal színes csillagok szálltak az égre. Borzasztó idegesítő volt. Egyik nap a vihar gerjeszt, másik nap meg ezek ! Meg is beszéltük a szomszéd ebbel, hogy nem értjük az embereket ! Miért szeretik az ilyen hangos, villogó szórakozást, ami állítólag még sok pénzbe is kerül.

Mennyi kutyakaját lehetne venni helyette az éhes ebeknek ?

Miután jól felidegesítettem magam, jöttek a sötétben lopakodó macskák ! Telihold is van...szóval teljes volt a terhelés. Vonyítva üldözőbe vettem őket és többször is körbezavartam a ház körül őket. Nekik se legyen jobb !

Vauuuuuuuuu

Így, hogy biztos már a helyem, megnyugodtam. Persze ez nem azt jelenti, hogy most már semmi nem történhet, de a gazda szava szent, ha azt mondta itt maradhatok, akkor maradok is. Épp délután hallottam hogy a főnök mamája megpróbált elhelyezni - csak hogy ne legyek itt, köszönöm nem kérek belőle, s azon sopánkodott, hogy milyen drága kutyát tartani, meg mennyi gondot jelent a kutya... Na jónak mondta :-D !

Gazdikám rögtön egy Alain Delon idézettel válaszolt (honnan szed ilyeneket nem tudom, ez a mániája): "”Aki képtelen szeretni egy kutyát, nem szereti az embereket sem.” 

Na szóval kutya marad....Vauuuuuuuuu

Nos hogy lássátok, hogy milyen környezetbe csöppentem, úgy döntöttem bemutatom a ház többi lakóját is lépésről lépésre:

Kezdjük hát fajtatársammal, a kicsi yorkival, aki mindig láb alatt van, s most leginkább egy partvisra hasonlít. Csodálom hogy még kilát a bundájából. Összsúlya jó ha van másfél kiló. Mesélte, hogy két éve - ugyanígy nyáridőben - költözött be a házba, s ha lehet őt még nagyobb ellenszenvvel fogadták a hímneműek.

Öregfiú már, majd' 10 éves, de ránézésre mindenki kölyöknek hiszi a mérete alapján. Ragaszkodik a gazdasszonyhoz, feszítővassal lehetne csak leválasztani róla...ha hazajön, rögtön ott fut a nyomában, ha leül, akkor ott ül mellette a széken, ... De ennyi és nem több... Ugatni  és morogni is csak azóta kezdett el, hogy megmutattam neki egy kutyának hogy kell viselkednie. Most már ő is fogadja a vendégeket - igaz csak tisztes távolból.

Holnap a macskákat mutatom majd be.

Vauuuuuuuuu

Ma megtörtént a hivatalos bejelentés...Örökbe fogadnak. Szuper. Két hét alatt sikerült elérnem, hogy "megtűrt eb"-ből CSALÁDTAG-gá lépjek elő.

A kiskanok sem olyan utálatosak, sőt az egyik még megpróbált egzecíroztatni is. Még jó hogy nem hagyom neki ! Talán a két hét alatt ha három szót szólt hozzám. Ki kell érdemelni, hogy dirigálhasson nekem !

A gazdikám is mondogat nekem mindenféle dolgot: fekszik, ül, hozd ide... jó-jó ezt még meg is teszem, mert utána kapok mindig finom kekszet, egye fene legyen meg a kívánsága, olyan édesen tud örülni, ha valamit megcsinálok.

Tegnap azokkal a fránya macskákkal hasonlítgattak össze a kiskanok, hogy azok legalább dorombolnak. Esetleg egyet én is elengedhetek... Az íróasztal alatt odahajoltam a gazdikám lábához és "doromboltam"... kicsit furcsán vette, nem értette miért morgok, tán még meg is ijedt. Ne má' . Ez kedveskedés !

A kisyorkinak meg úgy látom kinyílt a kis csipája. Az első héten csak futott utánam szótlanul, azt hittem a cicák elvitték a hangját - no nem a nyelvét, az megvan, ott lifeg állandóan ki a kis pofájából. Ma meg már egész harcias lett. Mindenáron le akar pipálni. Ahogy jön valaki rögtön jelez, morog, vakkantgat. No elég vicces is, amikor "megszólal a partvis"... hehe, alig lát ki a szőréből.

Egyébként minden szép és jó. A függetlenségem nem akarják korlátozni - szerencsére nem erősködnek hogy pórázt aggassanak rám, és még a sövény alatti átjárót sem zárják be...na jó a kaput se mindig...így aztán délutánonként teszek egy laza sétát az utcában, s bevigyorgok a megkötött kutyákra, akik zárt kerítés mögött szolgálják a gazdájukat...

Hali fiúk, ez az igazi élet !

Vauuuuuuuuu

Ma már reggel éreztem hogy valami lesz...Csak úgy szaladgált az ideg a hátamon...brrr

Délután aztán rá is jöttem, közeledett egy sötét felhő s benne valaki bútorokat huzigált...csak úgy robajlott. Hogy más nem hallotta még ? Na jó, de az én fülem az aztán érzékeny a javából. Irtó idegesítő, sőt félelmetes, ahogy csikorgott, nyikorgott az ég.

Vauuuuuuuuu !

Engedj be gazdikám, nem lesz ez így jó idekinn. Úgy látszik vette a lapot az öreglány, mert beeresztett a vackába. Szépen beültem az asztal alá, összehúztam magam:

- Semmi gond, itt sem vagyok :-)

Fú egyre hangosabb a durrogás és a fények, atyavilág...mintha rám akarna dölni a ház, ez borzalmas...nem bírom... Vauuuuuuuuu !

Gazdikám remek ötlete, hogy elrejt egy külön kuckóban a bejárat mellett. Cipők, kabátok, takarítószerek...elég fura szagélmény...de elmegy.

- A kutya se fog itt keresni ! - mondja.

Jó-jó, de milyen kutya ? A nagy kutya ? A főnök...akkor jó, Ő az akitől még tartok. A kiskanokkal nem lesz gond, max visítanak, hogy menjek már odébb, de a nagy az morog. És a fene tudja ez a morgás...aggaszt, bár amelyik kutya morog az nem harap...hehe, lehet hogy neki is csak a hangja nagy ?

Na csendesült az ég, aludjunk...

Vauuuuuuuuuuu

Ma néhány szót szólnék a táplálásomról. Mert azt hiszem itt még lesz korrigálni való. Mihamarabb.

Gazdikám - most már nyugodtan merem így hívni, tuti befutó vagyok nála - úgy döntött, hogy végigpróbálja rajtam a teljes menüválasztékot. S persze mindezt néhány nap alatt. Az első nap kiöntött "száraz" labdacsok nem igazán voltak vonzó szagúak, így erről ideiglenesen lemondott. Utána kaptam virslit, párizsit, csirkeaprólékot...szoszo...ezek elmentek, bár mindet túladagolta. Így aztán az etetés végén a maradékot nem győztem elrejteni, nehogy megbántsam.

Az egyik virslit beástam a napraforgó alá. Tehetek róla, hogy nem volt elég mélyen a gyökere ? Na persze hogy kiszúrta, hogy valamit csináltam. Ástam volna a liliomjai alá ? Ott siránkozott, hogy karózza már meg valaki, mert dől a napraforgó. Még jó, hogy a kikandikáló virslivég nem tünt fel neki...jó lesz az majd holnap !

A bejárat mellett elhantolt csirkehátat még fel se fedezte...majd ha szaglik.

Aztán takarítás közben előkerült egy zacskó száraz izé megint...biztos a kistörpének vette, de hát nagyobb a falat, mint a kutya...höhö, s erre újból nekem nyomkodja a számba. Mondtam már hogy ez a száraz vacak nem jön be ! ...hm...vagy még is ? A szaga nem izgalmas, de így szétporladva...nyami...nem is rossz...na hol van még ! Vau ...ennek egész jó az íze, még-még....ez jöhet !

S végül meg kell említenem, hogy a kiskanok vacsorája se rossz.

Este a konyhában valami szárazat ettek ők is, tejbe szórták s csámcsogva vonultak vissza a vackukba, s közben néhány darab lehullott a földre, amit gondosan az asztal alá rúgtak. Na ezt megizleljük ! Valami édeskés dolog volt, de egész jó...gazdikám észrevette, s lelkesen szórta elém a további darabokat

- Nicsak szereti a müzlit ! -kiabálta.

Na ha ez a müzli, akkor igen, úgy érzem ezt szeretem.

Vauuuuuuuuu

Megfogadtam, hogy csak mértékkel mutatom meg tehetségemet az új családomnak, s közben kitapasztalom, hogy mi is az amivel be tudnám lopni a szívükbe magam.  Főleg azokkal a hímekkel lesz gond, mert nem igazán tolerálják ittlétemet.

Nem támadtam meg a vendégeket, csak mértékkel ugatok...s azt is inkább napnyugta után...csak hogy lássák őrzöm a házat.

A postásnak se ugrottam neki, pedig de jó is lett volna ! De hát most fontos a beilleszkedés. Hagy érezze, hogy befogadtam.

A macskák is kaptak egy kis időt. ( Főleg hogy a tigriscsíkos elég csúnyán nézett rám, s kivillantotta manikűrözött karmait. Ciki, lehet hogy adok neki egy kis haladékot ? )

Találtam a kertben egy teniszlabdát, na végre megmutathatom, mit tudok ! Hoztam a gazdasszonynak, majd dobáltam, labdáztam vele...látom tetszett. Hohó miért veszi el ? Ő is játszani akar ? Na jó legyen ! Most meg eldobja... Mégse kell ? Futok utána, visszahozom, játszanék...erre elveszi és eldobja...Már megint ! Nem lesz ez így jó, most játszunk vagy sem ? Ha elveszi ..vegye, de ne dobálja el, nem koszos az ! Eszem ágában sincs futkosni utána. Megint visszahozom, de most már nem adom, ráhasalok...szorítom ahogy bírom, hát nem lepiszkál róla és röpül a labda újra el... Ez így nem lesz jó ! Azt hiszem el kell dugnom, hogy békén hagyjon...így ni....na most keresd meg...

Vauuuuuuuuu

Tegnap gyorsan peregtek az események. Mikor megérkeztem rögtön láttam, nem lesz egyszerű a dolgom.

A gazdasszony nagyon kedves, kis hízelkedésért már jó szemmel néz rám, de a férfinépség...pf...itt kell küzdenem a talponmaradásért.

A főnök nagyon mérges volt. Már a hazavezető utat végig puffogta.

- Mit akarsz ezzel a kutyával, minek ez nekünk, van már egy, azt se tudtad elhelyezni....

Csak türelem ! Tudjuk mi nők, hogy kell az ilyen morgós medvékkel bánni, ugyi ?

Asszonykám telefonálgatott körbe ismerőseinek:

- Kinek kell kutya...szép...izé...tacskó, - még azt se tudta megmondani miféle vagyok... letacskózott ! Kikérem magamnak ! Lehet hogy őseim között akadt olyan is...de én nem vagyok tacskó !

Amig ezzel elfoglalta magát, úgy döntöttem terepszemlét tartok. Tegnap már felfedeztem egy lyukat a sövényen - biztos a macskák járták ki, elég büdös szaga volt - s kimentem az utcára. Csak egy rövid séta ! Jobbra el.

Mondom hogy én már jártam erre...ismerős szagok, itt az egyik szomszédban egy német juhász...beköszöntem neki, tovább ....szimat, itt egy másik kis izgága corgi.

- Helló, utcabeliek leszünk...vau..vau

Na futás vissza...szegény asszonykám már kint tipródik az utcán, hogy ilyen hamar leléptem, pedig dehogy megyek el, dehogy-dehogy !

...

Előhozta megint a kiskutyát, szent egek ! Alig nagyobb mint a fejem. És ez a kis kan rámhajtott. Na szaladjunk ! Futás a kert végébe...jó hosszú, nem mondom. A kis szőrmók fut utánam. Hohó, hát itt nem lehet megállni, rögtön hátbatámad...uccu, futás vissza...Egész jól bírja...milyen kecsesen ugrál, nem is rossz a technikája...hehe

Újabb kör, még egy és még egy...na már lankad...de hosszú a nyelve ! A földig ér...és hogy liheg ! Szerintem pár órára ezt is letudtam.

Jöhetnek a macskák ! Csak a miheztartás végett, futás skacok !

Ez nem biztos hogy jó ötlet volt. A gazdasszony rémülten fut, hogy ezek a mi macskáink, őket ne bánts, na jó...most az egyszer ...höhö, de azért egy kis testmozgás mindenkinek kell !

Vauuuuuuuuuuuu