Végre otthonra találtam !

Július elején - hosszas csellengés után - ideiglenesen bevackoltam magam egy suli udvarára. Volt aki megértően viseltetett irántam, volt persze aki melegebb éghajlatra kívánt, de szerencsére ez az állapot nem tartott soká. Hamarosan kiválasztottam leendő patrónusomat és neki szegeztem a kérdést: Ugye kellek neked ? Láttam hogy szép nagy barna szemem megbabonázta, s másnap hóna alá csapott és berakott az autójába, majd némi tekergés után megérkeztünk az új lakásomba.

Szimat jobbra-balra...Hohó...én már jártam erre !

Körbeszaglásztam a kertet, földerítettem a lehetséges távozás útvonalát - ha mégse néznék jó szemmel itt tartózkodásomat, majd türelmesen vártam, hogy vacsorát és szállást adjanak.

Időközben előkerült néhány már korábban a házhoz csapódott élőlény - egy kis yorki, három-négy macska, számolni se bírtam őket - róluk majd később. Megszemléltük egymást, majd elfoglaltam helyemet a lábtörlőn.

Láttam, hogy nem mindenki nézi jó szemmel az érkezésem, dehát ilyen az élet. Tudomásul kell venni, hogy én is itt vagyok...s ha minden jól megy... itt is maradok.

Vauuuuuuuuu