Ma komoly vádak értek, melyek nagyon fájtak...

Gazdikám kedvenc macsekja - Tiger - ma egész nap nem került elő. Kora délután már igazán aggódott. A főnök is sajnálta, úgy látom neki is belopta a szívébe magát, s el kezdte keresni a környékben.

Kukucs az árokba, a dzsindzsásba...stb. S közben nem egyszer azt mondta, hogy arra gyanakszik, hogy bizony én roppantottam el a gerincét....

ÉN-e ? ... Hát nem látja, hogy a macskafuttatás csak játékaim egyike. Miért bántanám, ha tudom hogy Gazdikám szereti őket.

Délután megjelent a kedves mama...s hozott nekem is hamikát. Hm...csak nem elfogadta, hogy most már én is a házhoz tartozok ?

Na persze azért neki is volt egy-két kedveskedő megjegyzése: "Nézd csak meg a szemét, biztos ez a kutya kapta el a macskát. Pedig szegényke, olyan szép volt. "

- Hmm...Tiger nem is említette, hogy a főnök mamája kedvelte volna. Mindig arra panaszkodott, hogy dagadtnak nevezi és arra buzdít mindenkit, hogy ne adjanak neki annyit ennyi. Vagy halottan mindjárt szebb lesz valaki ?

Szerencsére este kiderült a titok, Tiger fent a tetőtérben tanyázott egész nap, ott heverészett a díványon, s mivel volt fenn kaja, pija bőven, eszébe se jutott hogy lejöjjön. Hagyta hogy engem vádoljanak ! Na ezért még számolunk !

Mindenesetre estére megnyugodtak a kedélyek, Kutyi nem bántja a macskákat - csak edzi őket...

Éjszaka megint villámlás és dörgés zavarta nyugalmamat. Így aztán le-föl szaladgáltam és vakkantgattam az égi zenebonára....

Vauuuuuuuuu