Egy hónap telt el kis csemetém világra jövetele óta és ez alatt az idő alatt valósággal depis lettem a bezártságtól. Jó-jó, a nagy hidegben nem volt rossz a meleg vackomban pihenni, de egyre unalmasabbak voltak a napok. Most hogy Rufusz végre elindult és nem hajlandó a dobozban maradni, így én is szabadabb vagyok. Ma kifejezetten jó kedvem volt. Kisütött a nap és elég sokat szaladgáltam a kertben.

A főnök friss vizet töltött a tóba, körbefutottam, megnéztem  megvannak-e a halacskák...

Aztán egy kis takarítás is volt a kertben...a kupacaimat összeszedték és kaptam egy kis szidást az elaknásítás miatt. Jogos...de abban a nagy hidegben épp csak annyi időre futottam ki hogy a legközelebbi helyen elvégezhessem dolgomat.

Megetettük a madarakat is, rengeteg cinke és egyéb apró madárka jött a frissen kitett ennivalóra.

Aztán kicsit megfuttattam a macskákat is. Az elmúlt hónapok alatt tuti felszedtek egy kis hájat, mert nagyon lomhán szaladtak, látom a héten edzeni kell egy kicsit őket.

Rufusz pedig a házban bolyongott. Szemrevételezte a lakást, bár még elég bizonytalan és állandóan valaki lába alatt totyog. A fiúk megkedvelték - és ez a lényeg, mindig volt egy-két szavuk hozzá, amikor körülöttük sertepertélt.

Hát mára ennyi...jó lenne már ha jönne a tavasz, akkor a kertet is megmutathatnám kicsinyemnek, annyi izgalmas játék van odakinn...

Vauuuuuuuuuuu !