Három hetes lett ma éjjel a kicsim és rohamosan növekszik. Múlt héten kinyilt a szeme, s ma már próbálgatja a lábait. Eddig mint egy palacsinta úgy feküdt a kuckóban. A két hátsó lábára nem is nehezedett rá, nem birta a hasát. Már említettem, hogy akkora a pocakja hogy csak na ! Reggeltől estig  cumizik, hét helyett eszik. Ma miközben tettem egy tiszteletkört a ház körül felállt és ott hintázott a kuckóban, így várta hogy visszatérjek.

A hangja kihallatszott az udvarra, annyira nyafogott, hogy hová mentem. Pedig most már nem akarok egész nap bent csücsülni. Ennyi idő épp elég volt, persze a hideg miatt se kívánkoztam ki, de most már jó volt futni. Élveztem a friss levegőt, a szagokat, szomszéd kutyus vakkantását, jó volt kinn. Erre ez meg itt nyivákol, hogy jöjjek már befelé...

Jó-jó, jövök, de azért már jó lenne, ha a saját lábadra állnál, s nem lógnál annyit rajtam.