Ma néhány szót szólnék a táplálásomról. Mert azt hiszem itt még lesz korrigálni való. Mihamarabb.

Gazdikám - most már nyugodtan merem így hívni, tuti befutó vagyok nála - úgy döntött, hogy végigpróbálja rajtam a teljes menüválasztékot. S persze mindezt néhány nap alatt. Az első nap kiöntött "száraz" labdacsok nem igazán voltak vonzó szagúak, így erről ideiglenesen lemondott. Utána kaptam virslit, párizsit, csirkeaprólékot...szoszo...ezek elmentek, bár mindet túladagolta. Így aztán az etetés végén a maradékot nem győztem elrejteni, nehogy megbántsam.

Az egyik virslit beástam a napraforgó alá. Tehetek róla, hogy nem volt elég mélyen a gyökere ? Na persze hogy kiszúrta, hogy valamit csináltam. Ástam volna a liliomjai alá ? Ott siránkozott, hogy karózza már meg valaki, mert dől a napraforgó. Még jó, hogy a kikandikáló virslivég nem tünt fel neki...jó lesz az majd holnap !

A bejárat mellett elhantolt csirkehátat még fel se fedezte...majd ha szaglik.

Aztán takarítás közben előkerült egy zacskó száraz izé megint...biztos a kistörpének vette, de hát nagyobb a falat, mint a kutya...höhö, s erre újból nekem nyomkodja a számba. Mondtam már hogy ez a száraz vacak nem jön be ! ...hm...vagy még is ? A szaga nem izgalmas, de így szétporladva...nyami...nem is rossz...na hol van még ! Vau ...ennek egész jó az íze, még-még....ez jöhet !

S végül meg kell említenem, hogy a kiskanok vacsorája se rossz.

Este a konyhában valami szárazat ettek ők is, tejbe szórták s csámcsogva vonultak vissza a vackukba, s közben néhány darab lehullott a földre, amit gondosan az asztal alá rúgtak. Na ezt megizleljük ! Valami édeskés dolog volt, de egész jó...gazdikám észrevette, s lelkesen szórta elém a további darabokat

- Nicsak szereti a müzlit ! -kiabálta.

Na ha ez a müzli, akkor igen, úgy érzem ezt szeretem.

Vauuuuuuuuu