Ma többször elhangzott idehaza, hogy "Kutya egy idő van." - de vajon miért is ? Ez a hűvős, esős idő nekem se kedvencem.

"A kutyát sem verik ki ilyen időben ! " - na ez igaz . Reggel be is költöztem a gardróbba. Szinte észre sem vették olyan csöndben sunytam odabent. Néha kidugtam az orrom, körbeszaglásztam és látva ezt a nagy zuhét uzsgyi vissza a vackomba.

Egész jól elvoltam egész nap.

Amikor a macskák is beoldalogtak kicsit zaklatott lettem. Annyira idegesítőek. Mondjuk az kifejezetten tetszett amikor az egyik fekete - miután megzavartam - felült gazdikám feje tetejére...höhö, annál magasabbra már nem is mehetett volna. Ezek a macskák nem értik a tréfát !

Délután aztán gazdikám beterelt az autóba majd elindultunk. Te jó ég ! Hová visz ? Csak nem oda ahol felszedett ? Jaj nem csináltam semmi rosszat ! Gazdikám ! Jajjaj ! Vaúúúúú

( Na jó, az hogy az autó kormányát magamhoz akartam ragadni az valóban túlzás volt, de tényleg nem szeretnék utcára kerülni...)

Alig tíz perc autózás után megérkeztünk az állatorvoshoz. Őt se szeretem, de mindjárt más - kicsit megnyugodtam, s kíváncsian leselkedtem körbe...mi zajlik itt ? Megvizsgáltak, majd egy szurit kaptam a hátsómba. Hoppá...ezt nem egyeztettük előre !

Veszettség elleni oltás...hm...meg egy biléta a nyakörvemre. Meg egy tabletta valami férgek ellen...lenyomkodva a torkomon...pf...elég utálatos dolog, remélem nem jövünk vissza egyhamar.

Dokibácsi azt mondta hogy kb. két éves lehetek...biztos jól tudja...én nem emlékszem, de ha emlékezném se tudnám megmondani. Ja és szerinte rottweiler keverék vagyok...ez jó, ugye ? Vauuuuuuuuu