Ma megtörtént a hivatalos bejelentés...Örökbe fogadnak. Szuper. Két hét alatt sikerült elérnem, hogy "megtűrt eb"-ből CSALÁDTAG-gá lépjek elő.

A kiskanok sem olyan utálatosak, sőt az egyik még megpróbált egzecíroztatni is. Még jó hogy nem hagyom neki ! Talán a két hét alatt ha három szót szólt hozzám. Ki kell érdemelni, hogy dirigálhasson nekem !

A gazdikám is mondogat nekem mindenféle dolgot: fekszik, ül, hozd ide... jó-jó ezt még meg is teszem, mert utána kapok mindig finom kekszet, egye fene legyen meg a kívánsága, olyan édesen tud örülni, ha valamit megcsinálok.

Tegnap azokkal a fránya macskákkal hasonlítgattak össze a kiskanok, hogy azok legalább dorombolnak. Esetleg egyet én is elengedhetek... Az íróasztal alatt odahajoltam a gazdikám lábához és "doromboltam"... kicsit furcsán vette, nem értette miért morgok, tán még meg is ijedt. Ne má' . Ez kedveskedés !

A kisyorkinak meg úgy látom kinyílt a kis csipája. Az első héten csak futott utánam szótlanul, azt hittem a cicák elvitték a hangját - no nem a nyelvét, az megvan, ott lifeg állandóan ki a kis pofájából. Ma meg már egész harcias lett. Mindenáron le akar pipálni. Ahogy jön valaki rögtön jelez, morog, vakkantgat. No elég vicces is, amikor "megszólal a partvis"... hehe, alig lát ki a szőréből.

Egyébként minden szép és jó. A függetlenségem nem akarják korlátozni - szerencsére nem erősködnek hogy pórázt aggassanak rám, és még a sövény alatti átjárót sem zárják be...na jó a kaput se mindig...így aztán délutánonként teszek egy laza sétát az utcában, s bevigyorgok a megkötött kutyákra, akik zárt kerítés mögött szolgálják a gazdájukat...

Hali fiúk, ez az igazi élet !

Vauuuuuuuuu