Ma már reggel éreztem hogy valami lesz...Csak úgy szaladgált az ideg a hátamon...brrr

Délután aztán rá is jöttem, közeledett egy sötét felhő s benne valaki bútorokat huzigált...csak úgy robajlott. Hogy más nem hallotta még ? Na jó, de az én fülem az aztán érzékeny a javából. Irtó idegesítő, sőt félelmetes, ahogy csikorgott, nyikorgott az ég.

Vauuuuuuuuu !

Engedj be gazdikám, nem lesz ez így jó idekinn. Úgy látszik vette a lapot az öreglány, mert beeresztett a vackába. Szépen beültem az asztal alá, összehúztam magam:

- Semmi gond, itt sem vagyok :-)

Fú egyre hangosabb a durrogás és a fények, atyavilág...mintha rám akarna dölni a ház, ez borzalmas...nem bírom... Vauuuuuuuuu !

Gazdikám remek ötlete, hogy elrejt egy külön kuckóban a bejárat mellett. Cipők, kabátok, takarítószerek...elég fura szagélmény...de elmegy.

- A kutya se fog itt keresni ! - mondja.

Jó-jó, de milyen kutya ? A nagy kutya ? A főnök...akkor jó, Ő az akitől még tartok. A kiskanokkal nem lesz gond, max visítanak, hogy menjek már odébb, de a nagy az morog. És a fene tudja ez a morgás...aggaszt, bár amelyik kutya morog az nem harap...hehe, lehet hogy neki is csak a hangja nagy ?

Na csendesült az ég, aludjunk...

Vauuuuuuuuuuu