A tegnapi kellemes napra majdnem szomorú árnyék borult !

Miután elégedetten és boldogan telt a vasárnap, este egy tűzijáték zaklatott fel. Gazdikám be is vitt, megnyugtatott, majd éjszakára újra kiköltöztem az ajtó előtti lábtörlőre. Igen ám, de jött a vihar. És sajnos ez az amit ki nem állhatok. A hangos, zajos villódzó fények rettenetesen felidegesítettek. Először bújtam a pad alá, majd az ólba, de a fények mindenhová követtek és a csattogás borzalmas volt, mintha lövöldöznének rám.

Futni kezdtem, ki a kertből...végig az utcán ... messze, messze...

Talán magamnál se voltam, annyira futottam, s elfáradva egy ház falánál húztam meg magam. Ott döbbentem rá, hogy nem tudom hol vagyok. Szimatoltam jobbra-balra, de a szakadó eső gyorsan elmosta a szagokat, s lassan rájöttem, hogy körbe-körbe járok, nem találom az éjszakai utam nyomát.

Kétségbe esve bóklásztam, s az éjszakai sötétségben egy kivilágított fény vonzott. Egy elég különös szagú hely - egy SHELL benzinkút. Szerencsére az ottani emberek nagyon jóindulatúak voltak. Megetettek, megitattak és hagytak megpihenni. Sőt - mivel nem az első kutya vagyok aki náluk keresett menedéket - be is mondatták a helyi rádióban hogy megtaláltak, illetve hogy én találtam meg őket :-)

És ami a legszebb az egészben, hogy a Főnök hallotta meg, hogy hol vagyok és intézte el, hogy Gazdikám néhány óra múlva értem tudjon jönni. Van lelke a mogorva páncél alatt.

Amikor megláttam Gazdikámat az örömtől csak úgy remegett minden porcikám. Amikor beültem a kocsiba, azt se tudtam mi történik körülöttem, csak amikor hazaértünk nyugodtam végre meg - megtaláltak.

Egész este ott ültem Gazdikám lába mellett, jaj dehogy akartam én elveszni, csak hát az a fránya vihar !

Vauuuuuuuuu